Már megint nem jutottam net közelébe majd’ egy hónapig. Most megpróbálom összefoglalni az elmúlt pár hét történéseit. Valószínűleg egy-két dolog majd kimarad, de igyekszem minél több eseményről beszámolni, lehetőleg időrendben….
Változó hangulatok
Mióta legutóbb hazajöttünk a Balatonról, meglehetősen változó hangulatban teltek napjaim. Volt, amikor teli szájjal kacagtam (mint általában), de volt amikor „ordítottam, toporzékoltam”. Pontos okokat nem tudtam mondani mamiéknak, így ők kénytelenek voltak találgatni. „Biztos a fogzás miatt van.” – mondogatta papa. „Az útfelújítás! Itt megy az ütvefúró egész nap és nem hagyja aludni, ettől ilyen nyűgös.” – vélekedett mami. „Biztos nagyon melege van, látod, izzad is…” – találgatott papi.
Valószínűleg a fentiek mindegyike közrejátszott, és még sok minden más is: hiányzott a balatoni levegő, a nagy séták, a fürdés a kertben, a bambuszlevelek tépkedése és természetesen a vitorlázás:)
Egy kis fényképes beszámoló ezekről a napokról:
Egy komoly pasi a vagány mamájával a Kopaszi gáton.
Egy huncut mosoly vacsi közben.
Papa hazajött, lenézek rá a galériáról
Fürdés után papával
Annácskának udvarolok a Ponyvaregény teraszán.
Papáék pecáztak a Tiszán
A tavalyi évhez hasonlóan Marci meghívta papát és Domit (és most Tomit is) Tiszafüredre egy közös horgászhétvégére, augusztus 6-8-ig, így három napig nem láttuk őt. Mamival beszélték, hogy ezt az időt mi sem töltjük Budapesten, de végül mégis fent maradtunk, így nem maradt más hátra, mama sétált velem és játszottunk, de egész más volt mint lent Kenesén. Legalább papáék nagyon jól érezték magukat, ahogy mesélte nekem, csak mi hiányoztunk neki. Mondta, ha kicsit nagyobb leszek, engem is elvisz majd horgászni. Még nem tudom, az milyen, de várom, hogy menjünk.
Esküvőn jártam
Papa aug. 8-án, szombaton délben érkezett haza a pecából, mert délután mentünk Gabi és Balázs esküvőjére. A szertartás tetszett, ennek hangot is adtam, kurjongattam nagyokat, erre papa kivitt a templomból. Majd legközelebb nem örülök ennyire, bár lehet, ha sírtam volna, akkor is kivittek volna.
Mamiék még az esti partira is elvittek, ami lent volt Dunavarsányban. Kaptak egy szobát, ahova bekészítettek nekem egy babaágyat, ezért tudtam én is menni. A bulin csak rövid ideig voltam, és bár nagyon élveztem, hamar elfáradtam. Mamiék felvittek lefektetni, aztán mentek vissza táncolni és mulatni. Én még hallgattam a zenét egy kicsit, aztán álomba szenderültem (mama nem is értette, hogy tudtam aludni abban a zajban).
Balázsék elutaztak
Ez augusztus 16-án történt. Balázs kapott kint állást kilenc hónapra a bloomingtoni egyetemen, így felpakolta a családot és elindultak Amerikába. Ez azt jelenti, hogy már majdnem másfél éves leszek, mire újra látom őket. Furcsa belegondolni, hogy addigra járni fogok, kint lesznek a fogaim, már talán pár szót is tudok majd mondani. Ja, és addigra megszületik Zsiga kistestvére (igen, Zsófi babát vár), tehát eggyel már nagyobb lesz a család. Pár napja írtak maminak e-mailt és azt írták, hogy minden rendben volt kifelé és nagyon flottul megy a beköltözés, ügyek intézése. Még szerencse, hogy a nagybátyám egy igazi blogger, így nyomon követhetem sorukat a
család blogján.
Bajnokság
Mint ezt már többször írtam, papa vitorlázik. Ilyenkor, augusztus közepe felé van nekik az országos bajnokság, ami egy kb. egyhetes versenysorozat. Miután Balázsékat kikísértük a repülőtérre, hazamentünk, bepakoltunk a Sharanba és lementünk Kenesére. Végre. Jó volt újra látni a telket. Másnap, hétfőn átmentünk Alsóörsre Ricsiékhez, mivel ott parkol Lakinger Béla Zsebcirkáló. Papi azt tervezte, hogy a csapat (Ricsi, Andris, Ádi, Bálint és papa) tart egy edzőnapot, mivel az idei szezonban nem nagyon indultak versenyen, pláne nem ebben a felállásban. Sajnos ez nem jött össze, mivel a legénység fele nem futott be, valamint szél sem fújt, így a keresztszüleimmel és kereszttesókkal töltöttem az egész napot. Bori babával nagyon megkedveltük egymást, aranyosan hozta mindig a mackóját, adta nekem a cumimat, én pedig húzogattam a haját, természetesen szeretetből, de valamiért azt félreértette. A srácok is nagyon jó fejek voltak, várom, hogy kicsit öregebb legyek, remélem, majd még beférek a bandába.
Keresztpapival.
Benővel és Gusztival, a két gengszterrel.
Keresztpapitól megkaptam a napszemüvegét. Finom.
Boribabával barátkozom.
Évával, Ricsivel és Gusztival
Kedden kezdődött papiéknak a verseny. Mi minden nap átmentünk dél körül mamival, mert ott nagyon jól éreztük magunkat, játszottunk Bori babával és keresztanyuval, míg papáék versenyeztek. Ott voltunk egész estig. Volt, hogy papa velünk tartott és csak másnap reggel ment át, de az is előfordult, hogy papa ott aludt Alsóörsön és este „átbeszélték az aznapi futamokat”:).
Fürödtem a Balcsiban
Nos, igen, mivel már nagyfiú vagyok, ideje volt, hogy mint igazi balatoni gyerek, csobbanjak a nagy vízben. Persze, még nem egyedül, csak papa segítségével fürödhettem, de nagyon élveztem. Először kicsit csodálkoztam, mi ez a sok víz, ami nagyobb, mint a kádam, de amikor láttam, hogy ez is egy hely, ahol lehet pancsolni, csak kicsit nagyobb, akkor nagyon megtetszett, másodszorra már a parton sikongattam mamiéknak, hogy vigyenek be. Ráadásul akkor már nem csak a papa karjaiban fürödtem, hanem Bori baba felfújható sárga izéjében (na, ennek tényleg nem tudom a nevét). Hatalmas buli, papáék megnyugodhattak, nincs víziszonyom.
Az első fürdés papa ölében...
... ez pedig már Boribaba sárga izéjében
Fogaim nőttek!!!
Végre. Már régóta mondogatják papáék ezt a fogzás dolgot. Eddig nem tudtam, miről is beszélnek, én csak azt éreztem, hogy valami fáj a számban, folyamatosan azt érzem, hogy rágnom kell, mert az jó és állandóan folyik a nyálam. Erre valamelyik nap azt érzem, hogy alul valami recésbe ütközik a nyelvem, fura egy érzés, mondhatom. Keresztanyu szólt maminak, hogy „Gáspinak kijött az egyik foga.” Ekkor értettem meg mi is az a fogzás. Ma pedig, mikor papi pakolt be a kocsiba, Péter tartott a karjában, gondoltam, szopizom egy kicsit az orrát. Erre Péter: „Jaj, de aranyos. Áááá, ez fáj.” „Igen, így már nem olyan jó, hogy van foga” – mosolygott papa. „De, hisz már kettő is látszik” – reagált Péter. Szóval ma már egy kétfogas nagyfiú vagyok!
Keszthely
Vége lett a bajnokságnak, így papa szabadságának is, holnap, 24-én mennie kell dolgozni. Ezért reggel miután felkeltünk elkezdtünk összecsomagolni. Mami ugyanis kitalálta, hogy nekünk nem muszáj szintén felmenni Budapestre, hiszen semmi dolgunk fent. Helyette lehetnénk akár Keszthelyen is. Így is lett, ma papa áthozott minket Ágikáékhoz, akik szeretettel vártak (mint mindig), ő pedig hazautazott vonattal. Most egy hétig nem látjuk őt, de majd MSN-ezünk, Skype-olunk, csetelünk, SMS-ezünk, MMS-ezünk stb., éljen a technika. (De jó, hogy a XXI. században születtem, különben kénytelen lennék papírt és tollat venni, oszt levelet írni...)
Azt hiszem, ebbe az usque 6000 karakterbe sikerült beletömöríteni az elmúlt hetek legfontosabb mozzanatait. Igen, lesznek fényképes illusztrációk, de azokra még várni kell egy kicsit. Igyekszem a lelkes olvasókat nem megváratni ennyire legközelebb.
Drága Borcsi, ezúton is Isten éltessen!
