Na, jó már megint kimaradt egy kis idő a legutóbbi (szöveges) bejegyzés óta.
A hetek általában egy megszokott rend szerint zajlanak. Hétfőn és szerdán reggeltől délig vagyok a (korábban is írt) gyermekmegőrzőben, azaz Ildikó néninél, ahol kb. tízen vagyunk és különböző játékokkal ütjük el az időt. Amióta kitavaszodott, általában kint játszunk a kertben.
Csütörtökönként (na, jó minden második csütörtökön) Kingáéknál vagyunk ringatót. Ott is jó sokan szoktunk összegyűlni, legutóbb ott volt majdnem a teljes kenesei csapat kisgyermekes családja.
Péntekenként délelőtt pedig táncházba járunk, ide a szomszédos Budatéténybe, a művelődési házba. Mami igyekszik minél több programot szervezni, hogy szokjam a közösségi létet, nameg azért is visz mindenhova, mert nagyon élvezem, hogy minden nap csinálunk valamit.
A hétvégék pedig családi körben telnek. Általában hármasban szervezünk valami programot (erről kicsit később), de gyakran látogatjuk meg Tatát Csepelen, vagy megyünk át valamelyik nagyszülőhöz.
Sajnos nem tudok mindent leírni, ami az elmúlt időszakban történt, ezért a teljesség igénye nélkül írok arról, ami így hirtelen eszembe jut.
Még február végén történt, hogy a felső szomszédainkkal, Ritával, Attilával és (a majdnem velem egykorú) kislányukkal, Lilivel elmentünk a Camponába. Van ott ugyanis egy játszóház, egy igazi kalandpark, felfújható várral, kúszó-mászó építményekkel, műanyag golyókkal, csúszdákkal, motorokkal és sok minden mással. Mamának kimenője volt, így papával mentünk, hatalmasat hancúroztunk, csak persze megint hamar el kellett jönni, amiért természetesen hisztiztem. (este fél nyolc volt - szerk.)
Képzeljétek, tanulok angolul. Ildikó nénihez jön szerdánként Eszter néni, aki a nagyobbakat tanítja. Én a másik szobában játszottam, de nagyon izgalmas volt hallani, hogy a szomszéd szobában valami halandzsa szól, ezért átmentem és végül végigültem az egész foglalkozást. Mami szerint nagyon korai az angol tanulás és először magyarul kellene megtanulnom, de papa azt mondta, hogy ártani nem árt, ha pedig élvezem, akkor miért ne mennék be. Egy másik alkalommal nem volt kedvem végighallgatni az oktatást, kint játszottam a külső szobában, de mikor Eszter néni ment el, akkor hangos bye-bye köszönéssel búcsúztattam.
Ágnes ittlétéről és fényképezéséről az eredményeket láthattátok az előző bejegyzésben. Azon a hétvégén voltunk kint Szentendrén a Skanzenben Kingával, Domival és Vince haverommal. Nagyon klassz hely, ajánlom mindenkinek. Bár csak pár órát voltunk, nem is tudtunk mindent megnézni, és a vonat sem ment még, de nagyon jól éreztük magunkat. Láttunk és simogattunk állatokat, öntöttünk gyertyát és az egyik udvarban többféle huszáros játékot is kipróbáltunk. Mama és Kinga pedig fotózott. (A képek a másik gépen vannak, így egy kis türelmet kérek, míg ide feltöltöm.)
Az elmúlt másfél hónapban két este is magamra hagytak mamáék (persze felügyelettel, egyszer Laci nagypapa, másodszor pedig MiaMama, azaz Jutka nagyi vigyázott rám). Mamiék ugyanis farsangra mentek kicsit kikapcsolódni. Először a kenesei csapattal buliztak egy kibérelt helyen, másodjára pedig a MELÁK-kal itt a szomszédban, Budafokon, Annácskáéknál. (Egészen pontosan Annácska barátjának az öccsének lakásában, de ez a történet szempontjából lényegtelen.) Mamiék a Grease (ejtsd: Pomádé) főszereplőinek bőrébe bújtak, azaz mami volt Olivia Newton-John, papa pedig John Travolta. Nagyon jót mulattak, már rájuk is fért, nem is emlékszem mikor mentek el kettesben bulizni. Szerencsére vannak fényképek. Szerintem viccesek.
Sandy Olsen
Danny Zuko
Danny és Sandy a parkett ördögei
Most szombaton gyönyörű idő volt, ezt ki is használtuk: elmentünk kirándulni. Viszonylag korán sikerült elindulni, felmentünk a Széchenyi hegyre, onnan elmentünk kisvasúttal a Jánoshegy állomásig, majd felsétáltunk a Libegő végállomásáig. Ott megálltunk a játszótéren egy kis játékra, utána felsétáltunk az Erzsébet kilátóba és onnan néztünk le a városra. Visszafelé ugyanazon az útvonalon mentünk, a kisvasúton találkoztunk Lauráékkal, akik szintén arrafelé kirándultak. Csodás idő, jó program, valóban klassz nap volt.
Arról már írtam régebben, hogy kiköltöztünk Budafokra egy nagyok szép, tágas (legalábbis a korábbi lakáshoz képest mindenképpen) lakásba. A kidobozolás és az utolsó munkálatok nem értek véget a beköltözéskor, az elmúlt pár hétre is jutott feladat. Nos, nem sok, pár dobozt kellett még kipakolni, valamint a lámpákat felszerelni. Az utóbbiban Péter segített, akinek ezúton is köszönet. Lassan, lévén itt a tavasz, megkezdődik a kert rendbetétele is. Papa nem tervez sok mindent, de már pár hete műtrágyázott, majd hamarosan vesz fűmagot és pár tuját, hogy egy kicsit szebb legyen a kert. És kaptam egy homokozót is, abban sok időt töltök. Nagyon menő, felhúzható tetejű, korábban még nem is láttam ilyet. Így, amikor nem megyünk el itthonról, akkor is van mit/hol játszani.
Így a vég felé ugrott be, hogy majdnem elfelejtettem megírni, hogy mami elkezdett újra franciát tanítani (lévén, hogy alapvetően francia szakos diplomás). Jelenleg két tanítványa van, mindkettő szerdánként jön hozzánk. Délelőtt ugye én Ildikó néninél vagyok, délután pedig papával szoktunk programot csinálni, hogy az oktatást ne zavarjuk. Két hete szerdán pl. a Tropicariumba mentünk, ami szintén a Camponában van. Számtalan állatot tartanak ott. Láttam aligátort, skorpiót, papagájt, teknőst és megszámlálhatatlan féle halat a pontytól kezdve a cápán át a tüskés rájáig. Van egy rész, ahol a medence alatt lehet elsétálni és az üvegfolyosón keresztül lehet nézni a halakat, az fantasztikus volt. Csak akkor néztek rám furcsán a látogatók, amikor a tengerimalacok karámjánál állva hangos „hami, hami” felkiáltásokkal elkezdtem bemászni.
Most ennyi jutott eszembe, remélem tetszett.
