WGG blogja

Ez persze ami esetünkben átvitt értelemben igaz, hiszen sem a bölcsiben, sem az oviban nem szoktak csengetni, csak ezt mondták az iskolakezdés kapcsán a tévében.

Szóval Csenge és én is elkezdtük a nagycsoportot. Mivel ő még csak novemberben lesz 3 éves, mamáék úgy döntöttek, hogy egy évet lehúz még bölcsiben. Ott kevesebben is vannak, jól is érzi magát, így ráér megismerni az ovimat jövőre. Én addigra már sulis leszek, így legalább lesz, aki váltson.

A nyár persze nagyon eseménydúsan, élményekkel gazdagon telt, de jó volt visszatérni és újra találkozni Nóra nénivel, Sári nénivel, Éva nénivel és persze az összes cimborával. Ráadásul a nyár folyamán fel is újították az ovit, és bár még nem készült el teljesen, nagyon szép lett.

A nyárról fényképes beszámolóval még jövök hamarosan, most csak egy képet teszek ki, amit az évkezdés reggelén készített papa. Jól látszik, hogy én már frissen várom az indulást, Csenge még kómásan issza a kakaót:)

Szinte el sem hiszem, hogy már másfél év telt el azóta, hogy legutoljára bejelentkeztem a blogomra:).

Ez persze nem az a pillanat, amikor behozom a lemaradást és leírom az elmúlt időszakot. Amikor beléptem az oldalra láttam, hogy a "pénteki videók" sorozatba már feltöltöttem két videót, de nem publikáltam.

Így most a legkitartóbb olvasóknak, íme két videó még 2012. nyarából. Az egyik a vindornyalaki kiruccanásunk alkalmával készült, a másik pedig a kerti aquaparkunkban:)

Jó szórakozást, ígérem, hamarosan újra jelenkezem.

Az alábbi videó szorosan kacsolódik az előző bejegyzésemhez és aktualitzását az adja, hogy papa megörökítette egy kisfilmen, ahogy egy nem-pónin sétálok. Kicsit sajnos rövid, de máskor majd lesz hosszabb is. :)

Jó hétvégét!

A hétvége egy szülinapi bulival kezdődött. Mama barátnőjének, Marcsikának volt a X0-ik születésnapja pénteken. Jó móka volt, játszottam Tekláékkal. 

 Csenge is beszállt a blogírásba, ezt a posztot már együtt írtuk.

 Szombaton remek idő volt, mama délutánra kimenőt kapott, Krisztinnel elmentek WAMP-ra. Mi papával lenyírtuk a füvet és elvittük a lovardába. Mostanában mindig odavisszük, mert így nekünk is könnyű megszabadulni a levágott zöldhulladéktól és a két póni, Bolka és Alíz is örömmel fogadja. Azonban sajnálattal vettük észre, hogy szombat délután már nem voltak ott a pónik, mert elvitték őket valami szülinapi zsúrba. Éppen szomorúan sétálgattam fel s alá, gondoltam, megnézem legalább a két röfit, odajött egy hölgy, Nelli (?) és felajánlotta, hogy az ő lován mehetek két kört. Ráadásul az ő lova, Imi, nem is póni, hanem igazi nagy paci. Így aztán mégis lovagolhattam egy nagy pacin. Ezúton is köszönöm Iminek és Nellinek a lehetőséget.

Imi hátán. Ő nem egy póni.

Vasárnap reggel pedig megérkezett Laci nagyapa, Magdó és Bálint, Gyurkával. Ugyanis elmentünk cirkuszba! Nyáron, amikor lent nyaraltunk Kenesén többször jöttek cirkuszosok és hangosbemondón hirdették, hogy mikor, hol látható a világhíres cirkuszuk és világhíres mutatványaik. Már akkor beszéltük mamáékkal, hogy elmegyünk egy előadásra, de valahogy ez nem jött össze. Most idejöttek Budafokra, a Campona mellé, így felkerekedtünk. Papát itthon hagytuk, ő Csengére vigyázott.

Láttunk bohócokat, artistákat és mindenféle állatot: tevét, krokodilt, kakasos nyalókát, nekem mégis - mondtam is papának - a lenge öltözetű táncos lányok tetszettek.

 Amíg én cirkuszban volta, Csenge gondolta, DVD-t néz. A polcot már lepakolta.

Tegnap reggel pedig, lévén október 9-e volt, papa szülinapja, közöntöttem és megosztottam vele jövőbeni terveimet:

 - Papa, majd később, ha nagy leszek, akkor sárkány leszek, meg villamosvezető - a 46-ost fogom vezetni (szvsz a 47-esre gondolt - szerk.) - , meg úszóbajnok és óvó néni.

- Talán inkább óvó bácsi. És tényleg, sárkány is leszel?

- Áááá, dehogy, csak vicceltem.... :)

- És autóversenyző már nem is akarsz lenni?

- Ja, tényleg, persze, autóversenyző is leszek!

 Délután köszöntöttük fel igazán papát. Mama készített tortárt és készült sok szép ajándékkal, én rajzoltam neki és énekeltem. 

 Papa nagyon örült az ajándékoknak és a köszöntésnek!

Sikerült lenyúlnom kölcsön kérni papa mobiltelefonját és letöltöttem róla pár filmet, amik az elmúlt néhány hónapban készültek. A videóanyagból új rovatot indítok. Igyekszem (minden héten) péntekenként új videó-bejegyzést feltenni.

Az első rész még tavasszal készült Kenesén. Papáékkal és Péterékkel lementünk a vízpartra megnézni a Balcsit. Hazafelé azzal szórakoztunk Laurával, hogy belementünk a vizesárkokba. Az alábbi videón egy ilyen árokból történő mentés összetett logisztikai feladat megoldását láthatjátok egy apró csattanóval a végén:)

Jó mozizást!

Egy hónapja járok oviba. Ez már igazi ovi, nem olyan családi napközi (illetve gyerekmegőrző, ahogy papa hívta), mint amibe július végéig jártam. Halacskának hívják, annak is a Bárányka csoportjába járok. A jelem a vitorlás hajó (naná, mi más is lehetne), mama kemény harcot vívott érte. Amikor hazajött a győztes csatából, fáradtan, de annál nagyobb dicsőséggel kérdezte:

-Na, Gáspi, tudod mi lett a jeled?

–Szilva? – kérdeztem lelkesen.

Ezután valamiért lehervadt a mosoly az arcáról, nem is értem, miért.

Van már pár barátom is, elsősorban Imike, aki mindig nagy örömmel fogad minden reggel,amikor megérkezem. Aztán ott van Előd, aki nagyon jó barátom volt, de már nem vagyunk azok, mert mindig lerombolja azt, amit építek, ezért elmúlt a barátság. Ott van még Zsombi, akivel szoktam játszani, ő a legkisebb fiú a csoportban. A lányok közül legjobban Flóra tetszik, vele is sokat játszunk, de ő azt mondta, csak akkor barátkozik velem, ha nem csinálok bolondságot. Emmával is jóban voltunk, de elmúlt.

A két óvó nénimet Sári néninek és Nóri néninek hívják. Eleinte nem szerettem Sári nénit, kicsit féltem is tőle, mert sokszor volt mérges és olyankor kiabált. Általában azt, hogy „Hagyjátok már abba!” Lehet, hogy valami rosszat tettünk. Nóri néni a fiatalabb, őt már az első naptól szeretem.

Bár egész nyáron nagyon vártam, hogy ovis legyek, elég hamar rájöttem, hogy tulajdonképpen jobb lenne reggelente tovább aludni és itthon maradni. Korábban, amikor papa bevitt reggel, sírtam is, mára azonban csak egy műhisztit vágok le, de az pedig nem hatja meg papát. És bár jót játszom és sokat tanulok az oviban, várom a délutánokat, hogy mama Csengével értem jöjjön.

Tizenegy hónapos ma Csenge (Lehet, mire kikerül az írás, már 11 hónapos és 1 napos is lesz.). Hihetetlen, hogy csak most született, közben meg majdnem elment egy év. Persze tennék most be róla egy képet, hogy lássátok, milyen gyönyörű, de – mint azt korábban említettem -, van egy kis technikai akadálya. (Megoldódott, juhééééé.)

Már belenőtt az Arizona Cardinals-os bodyba, amit még én kaptam papától

Nagyon jól megvagyunk egymással, én is nagyon örülök, amikor meglátom az oviban, az öltözőben, amikor értem jönnek és neki is mindig fülig ér a szája, ha meglát.

Bár még nem tud állni és sétálni, kúszva-mászva már elég jól közlekedik. Ezzel csak az a baj, hogy általában az ÉN játékaim felé megy. És pont AZ kell neki, amivel egy perccel később játszani akartam volna. Ha ilyenkor meg elveszem tőle a vonatot/kocsit/macit/kölesgolyót stb. papáék természetesen mindig rám szólnak, hogy ne legyek önző.

Ezt leszámítva tényleg imádjuk egymást, már egy csomó mindent megmutattam neki, például, hogy milyen ügyesen öltözök egyedül, milyen klassz cipőt kaptam mamáéktól és este a kádban azt is, milyen alaposan mosom a fogamat. Persze még sokat kell tanulnia, hogy mire ő is ovis lesz, olyan ügyes legyen mint én.

Felhívom figyelmeteket a Nyár 1.0 posztra, az is most került ki az éles oldalra. Sok kép és egy videó:))

Nem, nem a T-home híres reklámja (https://www.youtube.com/watch?v=Ee_QsWJ8lrs). Az ovi, az kezdődik számomra. És úgy gondolom, ez pont alkalmas időpont arra, hogy kezdetét vegye a blogírás is:). (Hiszen egy ovisnak már igazán illő, hogy saját blogja legyen.) Persze rengeteg minden történt az utolsó bejegyzés óta, erre most nem térek ki, de igyekszem a közeljövőben beszámolni (fényképekkel) az elmúlt iőszakról.

Most megosztom minden kedves, kitartó olvasóval a képet, amin az első oviba menésem látható. Bár még csak beszoktatás van és csak jövő héten lesz az első "éles" nap, mégis ez az első utam az oviba.

 (Nos, lehet, hogy én vagyok a béna, vagy a papa laptopja sz@r, esetleg a blog.hu-nak a link/képbeillesztő alkalmazása nem tökéletes, mindenesetre, a kép megjelenéséig türelmet:)

(Megjegyzés: a hosszabb kihagyásoknak többek között az is volt az oka, tele lett a pici bakancsom azzal, hogy lassan tölti fel a képeket, ha egyáltalán feltölti, majd' mindegyik bejegyzést kétszer kellett írni, mert az aut mentés nem működött és a posztolás pillanatában lefagyott az egész. De most türelmes és kitartó leszek. Vagy átmegyek egy másik oldalra:))

Remek a hangulatom, tom, tororom, ma van a szülinapom, pom, pororom...

3 éves lettem ma!

Mindenkinek, aki szereti:)

Ma nagyon termékeny vagyok:) Valójában egy a bejegyzés tavaly, azaz 2011 szeptemberében készült, csak nem élesítettem. Most megteszem!

Beköszöntött az ősz, ezért úgy érzem, eljött az ideje, hogy beszámoljak, hogy is telt a nyár.

 Az első feléről persze nehéz beszámolni, hiszen az idei időjárás még júliusban egy enyhe szeptemberi képet mutatott, így a nyár egy részét itthon töltöttük. Sokat jártunk napközibe (ahogy papa hívja: gyerekmegőrző), játszottunk a kertben, pancsoltam a felfújható medenében és mama sokszor vitt játszótérre is.

A nyár egyik legjfontosabb eseménye az előző bejegyzésben is említett születésnap. Mama ugyanis 30 éves lett (mégha ez nem is látszik rajta:). A npa sok meglepetést artogatott mamának. Azzal indult, hogy papa nem ment el dolgozni, szabit vett ki, hogy a családdal tölthesse a napot. A délelőtti terv az lett volna, hogy elmegyünk Visegrádra, de sajnos csak későn tudtunk elindulni és folyamatosan esett az eső, ezért végül úgy döntöttünk, hogy megállunk Szentendrén, sétálunk egy kicsit, és megebédelünk. 

Séta Szentendrén.

  Hármasban az esőben.

 Szentendre után hazatértünk ée lefeküdtünk egy délutáni alvásra. Amikor felébredtünk, megérkezett Gladys, aki az esti babysitterem volt, mivel mamáék elmentek a további ünneplésre. (Ez sintén papa meglepetésének a része volt.

Mamáék kocsiba ültek és meg sem álltak a Hárosi öbölig, ahol Ricsi és Péter várta őket (azaz, csak várta volna, ha nem késnek - szerk.) egy motorcsónakkal.

Ajándék-átadás.

Az ünneplő csapat egy része. A mozgalmárok:)

A meglepetésút! (Kettesben Párizsban.)

Az első lovaglásom. Bolka nyergében. (A képen nem látszik, de nagyon élveztem, azóta is "járok" lovagolni.)

Ez pedig az első unplugged klippem. Címe: ének a kissátorban. 

Drága Mami!

Isten éltessen!!!

Millió puszit küld:

Kisfiad

Tőlem, az elmúlt időszakban:

"-Mi a semmi?"

"-Hol a haza?"

"-Hol a hol?"

Na, jó már megint kimaradt egy kis idő a legutóbbi (szöveges) bejegyzés óta.

Az elmúlt másfél hónapban két este is magamra hagytak mamáék (persze felügyelettel, egyszer Laci nagypapa, másodszor pedig MiaMama, azaz Jutka nagyi vigyázott rám). Mamiék ugyanis farsangra mentek kicsit kikapcsolódni. Először a kenesei csapattal buliztak egy kibérelt helyen, másodjára pedig a MELÁK-kal itt a szomszédban, Budafokon, Annácskáéknál. (Egészen pontosan Annácska barátjának az öccsének lakásában, de ez a történet szempontjából lényegtelen.) Mamiék a Grease (ejtsd: Pomádé) főszereplőinek bőrébe bújtak, azaz mami volt Olivia Newton-John, papa pedig John Travolta. Nagyon jót mulattak, már rájuk is fért, nem is emlékszem mikor mentek el kettesben bulizni. Szerencsére vannak fényképek. Szerintem viccesek.

Ebben a bejegyzésben nem lesz sok szöveg. Nem írok arról mi történt mostanában. Mint a cím is muatatja, készült pár kép rólam, azok közül teszek ki párat. Még a képaláírásokat is elhagyom, asszem elég egyértelmű: amikor kalapács van a kezemben, akkor kalapálok, amikor buborékfújó, akkor pedig buborékot fújok.

Ezúton köszönöm a fotósnak, Ágnesnek a képeket. :)

A hétvégén nem történt semmi különös. Együtt volt a család, ellátogattunk a Millenáris Parkba, ahol eredetileg a Kézműves Magyar Ízek Vásárát néztük volna meg, de a szervezők kitalálták, hogy csak délben nyitnak ki, azt pedig nem tudtuk megvárni, ezért elmentünk a közeli játszótérre. Voltunk még Tescoban nagybevásárláson, az Allée-ben majdnem vettünk konyhai mérleget. Ezeket leszámítva otthon voltunk, tornyot építettünk, főztünk, mesét hallgattam (és persze hisztiztem is egy kicsit).

És akkor következzenek a címben utalt reklámok (főleg gasztrobloggereknek):

• Ha valaki szeretne jópofa süteménykiszúrót (horgonytól az Eiffel toronyig van minden), focilabdaformájú tortagyertyát, sütőformát, tortadekorációt venni a Moszkva tér környékén és szeretné mindezt egy nagyon aranyos kis boltban megtenni, ahol kedves a kiszolgálás és még jó tanácsokat is adnak, akkor keresse fel a Desszertmestert.
• Ha pedig valaki Budafokon jár, megéhezik és nem vagyunk otthon (hogy enni adjunk), akkor térjen be az István Tanya Vendéglőjébe. Finom ételek, szolid árak, kellemes környezet, jó fej pincérek.

Valóban, ez nem ingyenreklám. A promóért a Desszertmesternél egyes kiszúrókra 30% kedvezményt, az István Tanyában ingyen ketchup-ot kaptam a sültkrumpli mellé. :-)

Tudom, furcsa lehet, így február közepén olvasni arról, milyen is volt a karácsonyom, de korábban megígértem, hogy erről is írok és csak most jutottam el idáig.

Nem sokkal a Mikulással való találkozásomat követően azt figyeletem meg, hogy mamiék egyre izgatottabbak, sürögnek-forognak, szakácskönyveket bújnak ragasztópisztollyal dakorációkat készítenek a lakásba, pakolnak, takarítanak. Amikor valamelyik este a piacon egy hatalmas fenyőfát vásároltak, akkor már én is rákérdeztem, hogy mi ez a nagy szervezkedés, és minek nekünk fenyőfa. Akkor mondták, hogy hamarosan jön a karácsony és akkor az angyalkák feldíszítik a fenyőfát és a jó gyerekek ajándékokat is kapnak. (Na, gondoltam, az utóbbiból akkor én biztos kimaradok.)

24-én, mint rendesen, ebéd után kicsivel lefeküdtem a délutáni alvásra és mamiék is lepihentek. Amikor felébredtünk, akkor láttuk csak, hogy míg aludtunk, nálunk jártak az angyalkák és a nagyszobában ott állt a gyönyörű karácsonyfa.

Nagyon szép fánk volt. Csak azt sajnálom, hogy az angyalkákkal nem találkozhattam. Majd talán jövőre.

Gondolhatjátok, nagyon tetszett a hatalmas fa, de nem gyönyörködhettem benne sokáig, mert mamiék felöltöztettek és mentünk át MiaMamáékhoz. Ott találkoztam Gladysékkal és Péterékkel, összegyűlt az egész család. Náluk is jártak az angyalkák. És még ajéndékot is hoztak.

Így újjongtam, amikor megláttam MiaMamáéknál a karácsonyfát:

(Kicsit kevés volt a fény, ezért nem túl jó minőségű a film, de azért látható az örömöm. Akinek nem nyílik meg itt a videó, az eléri a következő linken: https://www.youtube.com/watch?v=4xuQbNEyges)

A családról, a karácsonyról és az ajándéknyitásról most itt van pár kép. A jó minőségű felvételekért köszönet Ágnesnek, az unokanagynénimnek (vagy ki nekem a papa unokatesóa?).

Az első képen mami és papa. (Ugye, milyen csinosak.)

Rezsőnek (nagypapa) kíván papa boldog karácsonyt.

Ennyire boldog voltam.

Nézd papa! Egy traktor!

Na, nézzük, hogy is kell ezt összerakni?

 Ez kész. Most félreteszem a dobozt és kezdődhet a játék.

Vau, vau, bácsi kiszáll, a kutya vezeti tovább a traktort.

Természetesen Laurával is kergettük egymást az este folyamán.

 A legfiatalabb unokatesóm, Olivér is ott volt. Vele nem tudtam játszani, mert végig Péter, vagy Orsi ölében ült. Majd nyáron bepótoljuk:)

Sajnos nem tudtunk sokáig maradni, mert IáPapáék, Balázsék és Bálinték jöttek hozzánk, hogy nálunk ünnepeljük a karácsony estét. Emmácska pont karácsonyra lebetegedett, így ő (és Zsuzsi) kórházban töltötte az ünnepeket.

Megvacsoráztunk (papa csinálta a halászlét), aztán következett az ajándékozás. Nagyon kellemes, vidám hangulatú este volt, sokat játszottunk az új játékokkal. Csak Emmáék hiényoztak.

 Anna unokatesóm Zsófival a karácsonyfa előtt.

Zsófi, Anna, Bálint, Gyurka és Zsiga az ajándékokkal.

Ez a vonat persze nem az enyém. Csak kölcsönvettem Gyurkától.

Mami és én.

Mami és Anna.

Az este végén én fújhattam el a gyertyákat.

És a végére egy közös kép a családról és a fáról.

Az elmúlt hétvége félig papa nélkül telt, mert elutazott, viszont hosszú volt, mert hétfőn és kedden itthon volt velünk.

Papa péntek délután indult el néhány barátjával Triesztbe. Kint lakik ugyanis egy régi barátjuk és kimentek meglátogatni (nomeg beszéltek valami jägerről, meg fröccsről).

Mi Mamival (akit mostanában valamiért mamisa néven szólítok) elmentünk szombaton a Millenáris parkba Kipp kopp bábelőadásra. Mindenkinek ajánlom, aki még nem volt. Nagyon élveztem, csak sajnos kicsit hamar el kellett jönnünk, mert Jutka nagyiékhoz (akit MiaMamának hívok, lévén van egy macskájuk) voltunk hivatalosak ebédre. Mamiék jó sokáig elbeszélgettek, így a délutáni alvásom is csúszott egy kicsit.

Vasárnap pedig Lackó nagyapáéknál (akit IáPapának hívok) jártunk. Ott volt az egész család, Bálinték és Balázsék is. Azért gyűltünk össze, mert még a jézuskától kaptunk egy bábszínházat és most volt az első előadás. A darabot Iápapa írta és rendezte, volt benne vadász, béka, nyuszi és még sokan mások. (Mami szerint extázisban voltam, bár azt sem tudom, az hol van.) Szóval, nagyon tetszett. Az előadás után megérkezett papa is (kár, hogy lekéste a bábozást, biztos neki is tetszett volna). Lehet, hogy majd lesznek képek is, egyelőre nincs, mert Zsófi fotózott ugyan, de elfelejtettem megkérni, hogy küldjön párat.

Papát nem láttam túl sokat, mert még vasárnap este kiment Budakalászra egy másik barátjához, ahol néhány kollégájával gyűltek össze Super Bowl-t nézni (gy.k.: amerikai foci döntője). Ezúton is gratulálok a Green Bay Packers csapatának! (Gondolom, sokan olvassák a blogomat a tengerentúl is:))

Mivel kicsit sokat volt távol papa, ezért vette ki szabadságnak a hétfőt és a keddet. Klassz volt, hogy együtt lehetett az egész család. Hétfő délután a Kopaszi gátra látogattunk ki: motorozás, játszóterezés, vacsora a Café Ponyvaregényben. Keddre eredetileg állatkerti sétát terveztünk. Ez végül nem jött össze, helyette piacozás, sütés-főzés, udvaron játék Zuzuval a szomszéd kutyával volt a program.

Ennyi történt ezen a mozgalmas hosszú hétvégén.

Ma megint MiaMamáéknál voltam (kb. déltől, mert a délelőtt Ildikó néninél töltöttem a "gyerekmegőrzőben"), mert otthonra jöttek a riasztószerelők, és mamisáék úgy gondolták, hogy ne legyek láb alatt, illetve könnyebben tudok aludni, ha nem fúrnak a fejem fölött. Miamamáéknál egész estig maradtunk, hazafelé összeszedtük papát, aki kosáredzésen volt, így ma is hosszúra nyúlt a nap, jól elfáradtam a végére.

Bár azt ígértem előző bejegyzésben, hogy beszámolok a szülinapomról, a lakásról és a karácsonyról, azokra még egy kicsit kell várni, a mostani írás a mai napról szól.

Reggel mamával elmentük Ildikó nénihez, ugyanis pár hónapja (nagyjából amióta itt lakunk) járok hetente "gyerekmegőrzőbe", ahol van pár pajti, akikkel együtt játszunk. Ma is jól éreztem magam, még homokozni is kimentünk a kertbe.

Ebéd után szokásos alvás, bár ma kicsit hamarabb felérbedtem a szokásosnál. Délután pedig segítettem mamának. Kipróbált egy új linzer keksz receptet, ebben segítettem neki: gyúrtam és szaggattam a tésztát. Papa pedig arra lebzselt a fényképezővel:

A végeredmény: cukros-diós linzer. Könnyű és finom :)

 Bónuszként egy kisfilm a nagy munkáról (végül felhagytam az Indavideo-val, mert a beágyazás funkciója finoman szólva sz@r. Vagy én vagyok béna. Így a jó öreg jútyúbra kerülnek a jövőben a filmek). 

Ha mégsem jönne be a videó, akkor a következő linken megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=6VeEbd9YW00

Eleget téve újévi elhatározásomnak és a leghűségesebb olvasóim jelzéseinek most újrakezdem blogom írását és igyekszem hétről hétre újabb bejegyzésekkel informálni minden kedves érdeklődőt.

 

 

- Mama! Újajj!! (értsd: Mama, nézd meg itt a falat, egy csúnya filctoll folt került oda.)
- Gáspár! Te csináltad?
- Nem! Papa. (értsd: természetesen én nem firkálnám össze a falat, mert tudom, hogy nem szabad. A papa volt.)

Még egyszer köszönöm a türelmet és megértést.:)

Tíz hónap után ma délben hazaérkezett a család külhonba szakadt része. A gép késett, papával és mamával a mozgólépcső-érkezési oldal váró-csipszautómata háromszögben próbáltam a felesleges energiákat levezetni. Eredmény: papa elfáradt.

Jó volt újra látni Balázsékat, már alig emlékeztem rájuk. Zsigából egy nagy kamasz lett és most találkoztam (találkoztunk) először Annával. Türdéri a kis unokatesóm. Remélem, most egy darabig nem mennek sehova.

Találkoztunk Bálinttal is. Sajnos Emmácska még pici, így nem engedték még ki őket a kórházból, de szerencsére egyébként minden rendben.

Este pedig pasibuli volt, ugyanis mama kb. egy hónapja jár varrótanfolyamra ("vizsgafeladatként" egy zsebes nadrágot készít nekem) és ilyenkor Laci napgypapa vigyáz rám, amíg papa hazaér. Ma is így történt, egészen fürdetésig maradt velünk. Jó hosszú nap volt el is fáradtam...

Végezetül egy rövid, képes beszámoló a vasárnapi látogatásunkról az állatkertben. (Nem, nem azért mentünk, mert gyereknap volt.)

A sétát az akváriumoknál kezdtük...

.. a tevéknél folytattuk. Ilyeneket még könyvben sem láttam.

A kacsákat viszont felismertem. Velük már találkoztam a Feneketlen tónál is.

Megkergettem őket.

Simogattam kecskét is.

Hűű, mennyi érdekes állat van itt.  

Végül ezzel a leguánnal találkoztam. Fura egy szerzemény. Itt épp "farkasszemet" nézünk.

Nem, nem a miniszterelnök bácsiról akarok írni... :)

Ma koraeste megszületett Emma unokatesóm (Azoknak, akik szeretik az adatokat: 2300gr és 51 centi). Az előre jelzett időpontnál kicsit hamarabb érkezett, csakúgy mint Anna unokatesóm (úgy látszik a lányok márcsak ilyenek a családban). A lényeg, hogy ő és a mama is a legnagyobb rendben vannak.

Én úgy ünneplem ezt a jeles napot, hogy újraindítom a beszámolóimat itt, a neten. Van egy csomó minden, amiről írni fogok az elmúlt 2 hónapból. Megéri majd visszatérni...

Az ember életének korai szakaszában gyakran előfordulnak az „első”-k: az első átfordulás, az első felállás, az első lépés, az első fog, az első blogbejegyzés stb. Nekem 16-án volt az első hajvágásom. Mami vágta. Íme, az eredmény, klassz, ugye?

Ha már az "első"-kről írok, akkor megemlítem első önálló lépéseimet is. Arra nem emlékszem pontosan, hogy mikor tettem meg a legelső lépést, de azt tanúkkal tudom igazolni, hogy a sítúrán három lépést (kb. fél méter távon) tettem önállóan. (Ez azóta sokal fejlődött, hamarosan már egyedül fogok futkározni a játszótéren.)

UPDATE:
Rájöttem, korábban elfelejtettem megírni, hogy március negyedikén volt az első "plázában_kipróbálok_egy_százforintossal_működő_autót" élményem. (Ha, már az "első"-kről van szó.) Persze papa fotózott:

A sítúráról hazatérve és a megfázásból kigyógyulva ismét klaviatúrát ragadok. Azt hiszem, kezdem az elején. Március 6-án indultunk Ausztriába síelni. A teljes felsorolás helyett inkább csak annyit mondok, hogy majdnem a teljes kenesei csapat ment a (szokásos) évi kiruccanásra.

 

 

  

 

 

 

 

Hüttében bambulva, babapiskótát majszolva.

Belegyömöszöltek egy hátihordóba.

Ráadásul még papát is vinnem kellett a hasamon.

 Egy (újabb) videó a csúszásomról: http://www.indavideo.hu/video/WGG_szankozik_2

Végül pedig egy családi kép:

igyekszem gyakrabban bejelentkezni. Ennek megfelelően beszámolok az elmúlt pár napról.

Pénteken délután kilátogattunk kereszpapáékhoz. Finomakat ettünk, nagyokat játszottunk, kellemes este volt, Bori még a mackóját is odaadta nekem, ami nagy szó, legalábbis keresztanyu azt mondta, hogy ritkán válik meg tőle. Fröccs kutyával is haverkodtam, bár közelről elég nagynak tűnt, kicsit megijedtem tőle.

Vasárnap délután pedig Domiéknál gyűltünk össze páran. Hétvégén megyünk síelni, és a lakótársakkal (akikkel egy appartmanban leszünk) egyeztettünk, hogy ki mit visz, ki mit főz. Míg mamáék ezt egyeztették, mi jót játszottunk Borcsival. Ő is nagyon aranyos volt, ölelgetett, puszilgatott. Én is megsimogattam (bár  ezt ő pofonként élte meg) és adtam neki puszit (ez pedig inkább harapásként hatott, a fogaim nyoma még látszott az arcán egy darabig). Lehet, hogy rosszul fejezem ki a szeretetemet?!?!?

Hétfőn mamival és Zsuzsikával kimentünk a Kopaszi gátra és beültünk a Ponyvaregénybe. Míg mamiék csacsogtak, én ismerkedtem mindenkivel és felfedeztem az éttermet (ezzel megzavarva néhány turbékoló párocskát).

Este mama elment Magdi nagyival a MÜPÁba koncertre, így papával pasis este volt. Játszottunk, zenét hallgattunk, még táncoltam is. Erről készült az alábbi videó. (Tegyetek fel fejhallgatót!):
http://www.indavideo.hu/video/WGG_tancol