A sítúráról hazatérve és a megfázásból kigyógyulva ismét klaviatúrát ragadok. Azt hiszem, kezdem az elején. Március 6-án indultunk Ausztriába síelni. A teljes felsorolás helyett inkább csak annyit mondok, hogy majdnem a teljes kenesei csapat ment a (szokásos) évi kiruccanásra.
Három apartmanba összesen 23-an mentünk (és ebbe a gyerekeket még bele sem számoltam). Mi Domiékkal, Marciékkal és Adrienékkel laktunk egy lakásban.
Kukucs!
Vince haverom és az ő büszke/álmos papája.
Vince pancsol.
Borcsi is pancsol.
Az én fürdésemről egész film készült: http://www.indavideo.hu/video/WGG_furdik
Sajnos az idő nem volt tökéletes, ugyanis általában vízszintesen esett a hó majdnem minden nap. Azért mamiék is el tudtak menni csúszni egyet-kettőt, természetesen kevesebbet, mint a korábbi években, mert azért velem is kellett foglalkozni.
Mama és papa a síliften. (Egy üvegbúra alatt, ezért nem látszik, hogy fúj a szél és esik a hó.)
Általában mamiék vigyáztak ránk és papiék mentek fel a hegyre, de az is előfordult, hogy a lányok síeltek és papiék maradtak otthon. Sokat játszottunk a lakásban, Borcsi nagyon aranyos volt, mindig jött barátkozni, és bár most nem haraptam bele, azért még van mit finomítanom a játékstílusomon.
Itt éppen egyeztetünk, hogy ki pucolja a hagymát az ebédhez.
Még szerencse, hogy időben kiittam a sörömet, mielőtt Borcsi elvette a poharamat.
A TV-ben is csak csupa unalmas filmek mentek...
... a krémtúró viszont nagyon finom volt, még a homlokomra is jutott belőle.
Mentünk természetesen sétálni, babakocsiban, hátihordóban, de csúsztam szánkóval is.
Természetesen jól beöltöztem, mielőtt kimentünk.
Mamival a hütte előtt.
Hüttében bambulva, babapiskótát majszolva.
Belegyömöszöltek egy hátihordóba.
Ráadásul még papát is vinnem kellett a hasamon.
Egy (újabb) videó a csúszásomról: http://www.indavideo.hu/video/WGG_szankozik_2
Végül pedig egy családi kép:
