Tíz hónap után ma délben hazaérkezett a család külhonba szakadt része. A gép késett, papával és mamával a mozgólépcső-érkezési oldal váró-csipszautómata háromszögben próbáltam a felesleges energiákat levezetni. Eredmény: papa elfáradt.

Jó volt újra látni Balázsékat, már alig emlékeztem rájuk. Zsigából egy nagy kamasz lett és most találkoztam (találkoztunk) először Annával. Türdéri a kis unokatesóm. Remélem, most egy darabig nem mennek sehova.

Találkoztunk Bálinttal is. Sajnos Emmácska még pici, így nem engedték még ki őket a kórházból, de szerencsére egyébként minden rendben.

Este pedig pasibuli volt, ugyanis mama kb. egy hónapja jár varrótanfolyamra ("vizsgafeladatként" egy zsebes nadrágot készít nekem) és ilyenkor Laci napgypapa vigyáz rám, amíg papa hazaér. Ma is így történt, egészen fürdetésig maradt velünk. Jó hosszú nap volt el is fáradtam...

Végezetül egy rövid, képes beszámoló a vasárnapi látogatásunkról az állatkertben. (Nem, nem azért mentünk, mert gyereknap volt.)

A sétát az akváriumoknál kezdtük...

.. a tevéknél folytattuk. Ilyeneket még könyvben sem láttam.

A kacsákat viszont felismertem. Velük már találkoztam a Feneketlen tónál is.

Megkergettem őket.

Simogattam kecskét is.

Hűű, mennyi érdekes állat van itt.  

Végül ezzel a leguánnal találkoztam. Fura egy szerzemény. Itt épp "farkasszemet" nézünk.