Eleget téve újévi elhatározásomnak és a leghűségesebb olvasóim jelzéseinek most újrakezdem blogom írását és igyekszem hétről hétre újabb bejegyzésekkel informálni minden kedves érdeklődőt.
Nehéz lenne minden részletre kiterjedően elmesélni mindazt, ami az elmúlt mintegy nyolc hónapban történt, de azért egy két dolgot elmesélek.
A nyár nagy részét lent töltöttem Kenesén mamával (és nagyrészt papával). (Persze voltak lent a többiek is, azaz a kenesei csapat, de lelátogattak pl. Balázsék is.) Felsorolni is nehéz lenne, mi mindent csináltam/tunk, homokoztam, pancsoltam a Balcsiban és a kertben, vitorláztam, bicikliztem, motoroztam, sétáltam nagyokat stb. Íme, pár kép a nyárból:
Az első papa konfirmációján készült
Ez pedig már Kenese (baranta edzés)
almaszedés-taposás
A Milenáris parkban
Pecáztam Zsigával és papával
Rezső nagypapa csobogóját tisztogatom, hogy örüljön
Sár-vár építés közben (Nemo-s pelus rulez!)
Segítettem papának is meggyet szedni.
Ez a kép Marciéknál készült, flekkenezésre készülünk.
Mamival pancsolunk
Papa tanít kocsi vezetni. (A sárga-kék úszószemüveg persze nélkülözhetelen ilyenkor.)
Lazulok...
Zófival festek (megtanultam tőle a színkeverést, az ecsetkezelést).
Tatával hintáztam a kertjéban.
Az őszi időszak a költözés jegyében telt. Ugyanis (és részben ennek köszönhető, hogy nem tudtam írni) még májusban papáék eladták a 37 négyzetméteres egyszobás lakásunkat és vettek egy nagyobbat. Ez majdnem nyolcvan négyzetméter, van saját szobám, és van egy nagy kert is, nagyon élvezem, hogy fel-alá tudok szaladgálni. Bár ez kicsit messzebb van a belvárostól, ugyanis ez Budafokon van, de csend van és tiszta levegő. Majd valamikor fényképes beszámolóval mesélek róla bővebben is. Készültek fényképek az ősz folyamán is, ezek segítségével mutatom be e történteket.
Ez a kép októberben, Laci nagypapa születsénapján készült. Együtt az egész család!
Tanulmányozom papa focis könyvét. Az alapokat már tudom.
Road 66...
Ez már a költözés. Egész pontosan a dobozolás.
Még egy utolsó pizza a régi lakásban.
Ez pedig már december.
Mamával a kertben....
.... és a papa munkahelyén. Mikulásra várva.
Egész évben jó gyerek voltam (na persze - szerk.), ezért sok finomat kaptam a Mikulás bácsitól.
Természetesen sokat nőttem, változtam az elmúlt pár hónapban. Míg nyáron csak egy két alapszót mondtam: mama, papa, kaka (ez jelentette a kakast is), duda, iszi, hami, porcica (!). Mára már minden olyan szót ismerek, amit egy pasinak tudni kell: fröccs, foci (természetesen az NFL-re gondolok), cici, fúj (ez a cigit jelenti), kávé, sör. Emellett nevén nevezem valamennyi barátomat, rokonomat, a hölgyeket a hosszú szempillámon túl a kiosztott pusziaimmal is elkápráztatom.
Keresztmama szerint már mondatokban kellene beszélnem, de szerintem sok beszédnek sok az alja. Mamáék így is megértenek, elég csak egy párbeszédünket beidézni, ami a minap zajlott köztünk:
- Mama! Újajj!! (értsd: Mama, nézd meg itt a falat, egy csúnya filctoll folt került oda.)
- Gáspár! Te csináltad?
- Nem! Papa. (értsd: természetesen én nem firkálnám össze a falat, mert tudom, hogy nem szabad. A papa volt.)
A kis barátaim száma is megnőtt ezekben a hónapokban: Marciéknál megszületett Bori kishúga, Kata, aki éppoly gyönyörű, mint a nővére, Ádáméknál is leszállt a gólya otthagyva Rozit, Zsuzsikáéknál Lóci jött világra. MELÁK-baba is született: Zsüdiéknél Marcell, és még egy unokatesóval is gazdagabb lettem, mivel Péteréknél Laura kisöccse, Olivér is úgy döntött megnézi, milyen idekint. Szóval, az elmúlt fél év gazdag volt gyermekáldásban. Most röviden ennyi lenne a bejegyzés, de hamarosan mesélek a karácsonyról és a szülinapomról is.
Még egyszer köszönöm a türelmet és megértést.:)
