Igen, igen, kedves olvasók, igazatok van, már megint nagyon régóta nem adtam életjelt magamról. Ellenben a reklamáló kommentekből, e-mailekből és telefonokból azt látom, hogy van értelme irogatásomnak, és ennek igazán örülök.
Most megint írok egy hosszabbat, amiben igyekszem megosztani e legemlékezetesebb pillanatokat az elmúlt időszakról.
A cím apropóján jegyzem meg, hogy október 9-én voltam kilenc hónapos (mellesleg a papa pedig harminchárom éves). És valójában ezt a bejegyzést már 13 nappal ezelőtt akartam megírni…
És most következzen a beszámoló fordított sorrendben, azaz, kezdjétek a bejegyzés alján az olvasást.
Papit köszöntöm a szülinapján.
Kúszok, mászok
Gondoltam meglepem papámat szülinapja alkalmából. Próbáltam rajzolni neki, de nem sikerült, megtanultam egy verset, de elfelejtettem. Végül úgy gondoltam, biztos örülne, ha megtanulnék kúszni-mászni és ezt kapná tőlem. Igazam lett, papa nagyon örült és nagyon büszke volt, hogy milyen kis ügyes az ő kicsi fiacskája.
Hétköznapok
Az elmúlt több mint egy hónapban nagyon sok minden történt, azokat mind le sem tudom írni, azokról az összes képet fel sem tudom tölteni, ezért csak arról tudok beszámolni, ami épp eszembe jut.
A hetekben elég sok minden történt a kis családunkkal. Általában a heteink úgy néznek ki, hogy hétfőn mami délután elmegy a Francia Intézetbe, ahova beiratkozott egy kurzusra, hogy az egyébként fantasztikus francia tudását szinten tartsa, ugyanis kb. azóta nem beszélt franciául, amióta befejezte miattam a munkát. Keddenként – kéthetente – Marcival és Borcsival (bár tegnap már eljött Orsi és Laura is) járunk baba-mama körbe, amit – általában – nagyon élvezek. Kedden este ugye papának van tarokk, ők most ünnepelték a Tarokktársaság fennállásának tizedik évfordulóját. Szerdánként van a templomba ringató, ahol sok mondókát, versikét tanulunk mamaival, azt is nagyon élvezem, bár ma nem voltam valami vidám. Csütörtökönként papa jár kosarazni, így csak kb. fürdetésre érkezik haza. A péntekeket nagyon szeretem, mert akkor papa korábban végez és már kora délután együtt van a család. Hétvégéken többnyire itthon vagyunk, nagyokat sétálunk a környéken, játszunk, vagy találkozunk a családtagokkal, barátokkal. Ja, és papa vasárnap estéket templomban tölti, mert úgy döntött, ha már mamai református, az esküvőjük is református volt és engem is reformátusnak kereszteltek (mint ezt olvashattátok korábban), akkor ő is áttér a katolikusoktól és konfirmálni fog.
Ezek persze csak nagy általánosságban írja le hogyan is telnek a napok, ezeken kívül sok minden történik velem: voltunk pl. a MÜPÁ-ban babakoncerten (nomeg persze MÜPA-s néni látogatóban), sokan jöttek látogatóba (Csenge Ábellel, Orsi, Annácska, Krisztin, Zebu stb.) járunk játszótérre és igyekeztünk minél több időt a szabadban tölteni ebben a csodálatos késő nyári időben. (Ez persze csak okt 9-ig igaz, akkor beesett a tél... Apropó, látta valaki az „ŐSZ”-t idén?)
Fürdés után. (A szempilla hossza miatt készült rólam ez a kép:))
Ábellal beszéljük meg a világ dolgait. Ő nagyobb, így többet tud már mint én, de tanulok tőle. Most itt épp egy viccet.
Ebéd helyett....
Ebéd helyett 2....
Itt épp nézek lefelé a galériáról és hallgatom mamit, aki lentről mesél nekem. Igen, majdnem sikerült elharapnom.
Papi által generált oldalszélében. Élvezem.
Ezt a poharat Laci nagypapa egészségére ürítettem aki október 14-én ünnepelte születésnapját. Isten éltesse!
(Mielőtt valaki a családvédelmi szolgálathoz sietne: a bort valójában papi itta meg.)
Baró séró, ugye?
Orsika volt nálunk látogatóban....
Osztok egy mosolyt!
Megszületett Vince
Szintén szeptember 26-án történt, pontosan este fél tízkor megszületett a jövendőbeli egyik legnagyobb cimborám, Kingus és Domi kisfia, Vince! Ők ezért nem tudtak eljönni az esküvőre, de szerintem nem bánták. Vincus tündéri, de erről fentebb olvashattok, illetve láthattok képeket (ez persze csak akkor igaz, ha elkészül róla a bejegyzés). Természetesen papáék az esküvőn ittak az ő egészségére is, volt nagy öröm aznap, duplán is.
Esküvőn jártam
Szeptember 26-án esküdött örök hűséget egymásnak Franciska és Ádi. Természetesen én is ott voltam (mert mamiék elvittek). A szertartás Budapesten volt, egy hajón. Hát, én ilyen helyen még nem jártam. A menyasszony nagyon szép volt, a lelkész bácsi is szépen beszélt, de engem leginkább a látvány fogott meg; még sosem láttam a Parlamentet és a MÜPA-t a vízről…
A lakodalom lent volt Kenesén. Sajnos csak az előételig tudtam maradni, mert utána Borcsival együtt hazavittek és lefektettek, ezért nem tudok az eseményről részletesen beszámolni, de mamiéktól azt hallottam, hogy jó volt. Remélem a következő lagzit, amire elvisznek, már én is végig mulathatom.
Sertéspörkölt – The só must go on….
Szeptember 20-án kirándulni mentünk – kihasználva a gyönyörű szeptemberi időt – Ginusékkal, Zsuzsiékkal és Mártiékkal a Gerecsére. Nagy túrázás nem volt, a parkolótól kb. negyedórányi sétára volt egy tisztás, odáig mentünk, ott leheveredtünk, fát gyűjtöttünk, tüzet raktunk (ezekben én persze nem vettem részt), és Tomi főzött ebédre egy nagyon finom sertéspörit (persze abból sem ehettem…). Délután összepakoltunk és elindultunk, de már készülünk a következő találkozásra, mivel Marcsikáék már megkezdték a komloskai disznóvágás előkészületeit….
Csajozok...:)
Mezítlábas, vigyorgós, kirándulós.
Kaja után megpihentem kissé.
Papa nyakából még a kilátás is jobb.
A kiránduló csapat, Marcsikáék nélkül sajnos.
No comment....:)
