Tudom, hülyén néz ki, hogy a BÚÉK bejegyzés után, januárban egy „December” poszt következik, de megígértem, hogy beszámolok az év végéről. Nos, nagyjából a következők történtek:
Fotózás, december 1.
Rögtön úgy indult a hónap, hogy mamiék elvittek fotózásra, egy fiatal nénihez. Kb. másfél órán keresztül leültette, felállítottak átöltöztettek, felemeltek, letettek és közben kattogott a gép. Sok fotó készült, lett szép album és naptár a nagyszülőknek, Tatának és Ágikáéknak. Azért a blogról sem maradhatnak ki a képek: a karácsonyi és a "buék"-os fotó is innen van.
Vendégségben
Ábeléknál jártunk látogatóban, ahol nagyon jó volt. Ő már nagyfiú, van már saját motorja is, ha majd kicsit öregebb eleszek, nekem is lesz olyan. Érdekes módon, azt gondolta, nagyon vicces, ha átmegy a kezemen a motorral. Furcsák ezek a nagyfiúk. Pár képet készített papa rólunk, azokat felteszem.
Mikulás
Találkoztam a Mikulással. Szerintem ő nem az „igazi” mikulás volt. Volt neki piros ruhája, meg nagy, fehér szakálla, és vele volt a krampusz is, de mi december 3-án találkoztunk, az „igazi” mikulás pedig december 6-án jön. Szóval szerintem, ez nem az igazi volt. (Az igazi is járt nálunk, hagyott ajándékot is az ablakban, de őt sajnos nem láttam.)
Ráadásul ezzel a mikulással papa cégében találkoztam. Mamival bementünk papához, ahol bevittek egy nagy terembe, tele volt gyerekekkel, meg lufival. Hamarosan megérkezett Ricsi bohóc is, tréfálkozott, meg énekeltünk és táncoltunk együtt, majd hamarosan megérkezett a mikulás. Voltak, akik énekeltek neki, én csak beálltam a sorba papával és kaptam tőle ajándékot. Meg akartam húzni a szakállát, de sajnos nem sikerült. Na, majd jövőre…
Kiállítás
A dédnagypapám (papa nagypapája) nagyon ügyes ember, erről már korábban is írtam. Készített egy csomó bábot, meg filmet, meg rajzolt sok mindent. Ebből a sok-sok mindenből rendeztek kiállítást. Persze, nem volt ott minden, mert ahhoz egy repülőgéphangár kellett volna, de így is élőben láthattam a TV macit, Misi mókust, csak, hogy a legnagyobbakat említsem. Ráadásul a kiállítást a Mirr Murr narrátora, Halász Judit nyitotta meg, akit nagyon szeretek, bár most nem énekelt.
Advent 2. vasárnapja - Alánéknál
Ez már tradíció az SzRTT tagjai között, hogy advent 2. vasárnapján vendégségbe mennek Alánékhoz, egy kis meghitt baráti együttlétre. Én - természetesen – most voltam először, de nagyon élveztem. Összeszámoltam, kilencen voltunk gyerekek; gondolhatjátok, mekkora lárma volt. Mi, kicsik „csendben” játszottunk, a nagyok fogócskáztak. Úgy láttam, hogy a tarokktársaság következő generációja jól megérti egymást. Lévén, hogy advent okán gyűltünk össze, volt egy kis meghitt éneklés is.
Advent 3. vasárnapja - Marciéknál
Mint azt korábban írtam papa jár konfirmáció-előkészítőre. Azt lehet, hogy nem írtam, de Borcsi mamája, Ancsi is jár. És december 13-án vendégül látták az előkészítő-csoportot, mi is elmentünk mamával. Nagyon kellemes, meghitt este volt. Amíg a felnőttek beszélgettek, én főleg Borcsival játszottam. Lehet, hogy még ezt sem írtam, de Borcsi olyan nagy lány, hogy már bölcsibe jár.
Megszületett Julcsi
A Kenesei csapat újabb taggal bővült, ezúttal egy lánnyal, ugyanis december 18-án megszületett Anita és Dani gyermeke, Julcsi. Én még nem láttam, de azt mesélik, hogy tündéri kislány, eszik, alszik, nem is tud sírni. Nagyon várom, hogy megismerjem, remélem jókat mókázunk majd vele is.
MELÁK karácsony, Tejfakasztó
December 19-én ismét Jutka nagyi vigyázott rám. Mami elment karácsonyozni a MÜPA-s nénikkel (-> MELÁK karácsony), papa pedig a Daniéknál úgynevezett „tejfakasztó” bulin volt. Mami azt mondta, hogy ezt a pasik találták ki, hogy újabb alkalom legyen az ivászatra, de papa szerint ez komoly munka, ugyanis ők így segítenek, hogy kifakadjon a tej és az újszülött tudjon hamizni. Én papának hiszek.
Ja, és szintén ezen a napon volt, hogy akkora havazás volt, amekkorát még soha életemben nem láttam. Majdnem el is maradtak a programok, mert az utak szint járhatatlanok voltak.
Év végi koncertek
A december sem maradt kultúra nélkül. Voltunk mamival karácsonyi ringatón, hármasban Kolompos koncerten, (bár ennek csak a végére értünk oda), de voltak mamiék kettesben Muzsikás és Makám koncerteken is. Ilyenkor Jutka nagyi vigyázott rám, fürdetett és fektetett le.
Karácsony(ok)
Így, mintegy egy hónap távlatából nehéz röviden írni a karácsonyról. Összességében nagyon szép, izgalmas, örömteli, megható, vidám, pörgős, nyugodt, csendes, zajos eseménynek találtam életem első karácsonyát.
Már az ünnep előtt sokat sétáltunk anyuékkal mindenfele, különböző boltokba, karácsonyi vásárokba mentük, mindenhol sok ember, nyüzsgés, karácsonyi zene, forralt bor illata, rengeteg fény, csillogás, nagyon tetszett. (Bár még mindig nem értem, miért nem kaphattam sült kolbászt a Vörösmarty téren…)
24-én aztán kigyúltak a fények. Délután átszaladtunk Laci nagyiékhoz, de onnan két puszi után átmentünk Jutka nagyiékhoz, oda jöttek Péterék és Gladysék is, így vagy egy tucatnyian voltunk, amikor az angyalkák csilingelni kezdtek.
Nálunk és Laci nagypapáéknál december 25-én jött a Jézuska, akkor találkozhattam Gyurkáékkal is. Nagyon sajnáltam, hogy Zsigáékat nem láthattam, de ők kint karácsonyoztak Amerikában. Remélem, idén újra együtt lesz a család.
25-én este, az ünnepségsorozat lezárásaként még átszaladtunk Jutka nagyiékhoz, mert akkor jöttek Ottó bácsiék és még volt egy közös vacsora.
Nagyon sok szép ajándékot kaptam karácsonyra, ez biztos azért volt, mert az angyalkák tudják, milyen jó fiú voltam egész évben.
Vége az évnek
A szilveszter idén is 31-ére esett. A korábbi években, mondjuk az elmúlt nyolcban, a Kenesei Csapat együtt szilveszterezett mindig valamelyik szórakozóhelyen. Idén azonban másképp alakult. Mivel több gyerekes család van, aki nem tudták megoldani a gyerekfelügyeletet (legalábbis az én esetemben így volt), ezért sajnos a közös bulizás végül elmaradt. Kingáék azonban ezen „lájtosan” bulizós családokat meghívták magukhoz, így együtt köszöntöttük az új évet Vincéékkel, Borcsiékkal és Lauráékkal.
