Mint korábban írtam, múlt vasárnap átmentünk Keneséről Keszthelyre, ahol papa otthagyott és feljött dolgozni.
Ágika, Jenő és KisÁgi nagy-nagy szeretettel fogadtak és türelemmel viselték, amikor hisztiztem... Voltak ilyen pillanatok is. Bár inkább órákban és nem pillanatokban mérhető ez az idő. Még én sem tudnám megmondani, mi bajom volt, de sikerült kiborítanom mamit, amit nagyon sajnálok, és ezúton elnézést is kérek: bocs, mami!
Pedig remek időnk volt, sokat sétáltunk a vásrosban, a strandon, mondhatom, hogy a középpontban voltam, hol Ágika, hol Jenő gondoskodott a szórakoztatásomról.
Kár, hogy haza kellett jönni....
Papa lejött értünk, így örült, hogy újra látott:
